• Megkerült: fotókon látható a szinte feledésbe merült Opel 1.5-23 COE prototípus
• Megelőzte a korát: Innovatív “bulldogfülkés” zárt áruszállító, Art Deco-s vonalakkal
• A Blitz-től a Vivaro-ig és a Movano-ig: az Opel könnyű haszonjárműveinek hosszú sora

Az ehhez hasonló szenzációs felfedezések bár ritkák, léteznek. Az Opel Classic szakértői egy aukción akadtak a régi áruszállító prototípusról készült eredeti fotókra, összesen nyolcra. A felfedezés azért is különleges, mert a képeken egy az 1930-as évek közepén készült, már sorozatgyártásra kész állapotú, modern szerkezetű áruszállító prototípusa látható, évekkel azt megelőzően, hogy az úgynevezett “bulldogfülkés” kialakítás (a motor a vezetőfülkében és nem a hosszú orrban forog) általánossá vált volna szerte a világon. Ma már szinte az összes könnyű áruszállító ilyen felépítésű, az Opel flottájában ilyen például a Vivaro és a Movano.

Leif Rohwedder, az Opel Classic vezetője: “Az Opel archívumában nem voltak ilyen fotók, sőt úgy tudjuk, semmilyen publikáció sem jelent meg erről a prototípusról, így évtizedekre feledésbe is merült.”

Úttörő: az Opel “bulldogfülkés” áruszállítója

A fotókon látható újszerű kialakítású, kompakt Blitz áruszállító műszakilag láthatóan teljesen kész és vezethető állapotú is volt. A gyári kódnevet ceruzával a képek hátára írták: 1.5-23 COE. A számok a motor hengerűrtartalmára (1488 köbcenti) és megközelítőleg a tengelytávra utalnak (2,400 mm). A “COE” betűszó, és angol eredetű, kifejtve “Cab Over Engine”, azaz “motor feletti fülke”, amit a hazai zsargon, a rövid orr miatt “bulldogfülkés” kialakításként ismer.

Ez a megoldás az 1930-as években kifejezetten jövőbe mutatónak számított, hiszen az általánosan használatos hosszú orrú fülkékhez képest jelentősen rövidebb teljes hosszt eredményezett, változatlan raktérméretek mellett. A motort az első üléssor alá, vagy kicsivel előrébb építették be.

A második világháború előtt, “bulldogfülkés” áruszállítók csak az USA-ban, Németországban és Franciaországban készültek. Németországban mindössze két ilyen típus futott, mindkettőt az 1930-as évek elején mutatták be, egyszerű, dobozszerű karosszériával és kéthengeres kétütemű motorral. Egyikük sem lett különösebben sikeres, hiszen a vevők is az olyan hosszú orrú teherszállítókat keresték, amilyenek például az Opel 300 kilótól 3 tonnáig terjedő teherbírású gépei voltak akkoriban.

Jövőbe mutató koncepció: funkcionális kialakítás, modern motor, bevált technológiák

A Blitz prototípus egyszerű és funkcionális megjelenése remekül harmonizált jövőbe mutató műszaki alapjaival. Ugyanakkor összetéveszthetetlenül Opel is volt, a kor Opel teherautóira jellemző fekete sárvédőélekkel, és a márka személyautóiról is ismerős Art Deco stílusú díszítőelemekkel, amelyek kihangsúlyozták a felépítmény vízszintes vonalait és barátságos arcot is rajzoltak a kocsinak. Mindez kifejezetten szokatlannak számított a korszak haszonjárművein.

A haszonjárművek piacán vezetőnek számító Opel mérnökei a márka más modelljeiből is emeltek át alkatrészeket a prototípusba. Az 1.5 literes motor az Olympiából érkezett, a futómű pedig a legendás Blitz teherautóé. A karosszéria az orrkialakításon túl is hordozott érdekességeket: a raktér padlója és a tető is teljesen acélszerkezetű volt.

A Blitz 1.5-23 COE technikai részleteiről hézagosak az információk, de egy az Opel archívumában fellelt 1937-es angol nyelvű katalógusból kiderült, hogy a tervek között az egytonnás teherbírású változaton kívül 1,5 tonnás is szerepelt, hathengeres motorral és hátul dupla kerekekkel. Az archívumból tervek is előkerültek, ezeken a Blitz 1.5-23 COE platós, és 15 személyes személyszállító változata látható.

Túl korán érkezett: a Blitz 15-23 COE prototípus maradt

A Blitz 15-23 COE sosem került sorozatgyártásba; valószínűleg jelentős részben azért, mert az 1930-as évek második felében Németország már a háborúra készült. A könnyű áruszállítók nem voltak fontosak, még ha az Opel el is indította volna a gyártást, azt valószínűleg gyorsan leállíttatták volna.

A márka az 1950-es évektől folytatta az áruszállítók fejlesztését, lényegében ennek eredményeként születhettek meg a mai modern modellek – a kompakt Opel Combo, a mindenes bestseller, az Opel Vivaro és a nagyobb Opel Movano.

Az idén 160. születésnapját ünneplő márka sok szempontból ma is úttörő, hiszen teljes könnyű haszonjármű palettája elérhető akkumulátoros-elektromos hajtással is. A villanymotorok teljesítménye 100 kW-ig (136 LE) terjed, a legnagyobb akku pedig 75 kWh-s, így mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb, igényeihez legjobban illő modellt.

Az Opel már a flottaüzemeltetőknek is kínál megoldást, azoknak, akiknek autói sokat futnak, és azoknak is, akiknek a lehető leggyorsabb töltésre van szükségük. Az üzemanyagcellás, elektromos hajtású Vivaro-e HYDROGEN hatótávolsága a 400 kilométert is elérheti (WLTP¹) hidrogéntartályai pedig akár mindössze három perc alatt teljesen feltölthetők.